Azért nem találkoztok a szerelemmel, mert a rácsokon kívül van, és ti a rácsokon belülről nézitek. A rácsok a MÁTRIX. 

A mátrixot mindenki maga táplálja, magának írta meg mint negatív mintákat és maga is tudja negatív mintákat felülírni. Pozitívakkal. Ott kezdődik a felülírás, azaz a MÁTRIX KIKÓDOLÁS, hogy SZERETET, ALÁZAT.

Majd a hiedelmek felülírásával folytatjuk, és a régi minták kikódolásánál a félelmet kell elsősorban eltüntetni, MERT A VILÁGOT A FÉLELEM URALJA, ÉS A FÁJDALOM BLOKKOLJA LE, ahogyan azt is, aki a maga alkotta rácsok között ül, mert a rácsokat ebből a két negatívumból rakja össze: félelem és fájdalom. A fájdalom a korábbi tapasztalások mentén fokozódik, és végül HIEDELEMMÉ ALAKUL, GYENGÍTŐ, ROSSZ HITRENDSZERT ALKOTVA ELŐÁLLÍTJA A FÉLELMET, ÉS MÁRIS KÉSZ A BÖRTÖN. A félelem alapja, hogy BIZTOS, HOGY MEGINT ROSSZ FOG TÖRTÉNNI. Ebből kialakul a folyamatos negatív gondolkodás és negatív teremtés, mellyel tápláljátok a magatok mátrixát.

Ez a börtön pedig fekete-fehér.

Mert a MÁTRIX EGY BINÁRIS KÓD, ÉS AZÉRT BINÁRIS KÓD, MERT MINDENT FEKETÉN VAGY FEHÉREN LÁTNAK BENNE AZ EMBEREK. VAGY-VAGY. Nincs átmenet. 

Pedig a valóságnak ezer árnyalata van. 

Távolról sem fekete, vagy fehér.

Az élet játék, és nem kell mindent véresen komolyan venni, mindent feketén vagy fehéren látni. Éppen az a lényeg, hogy TANULJUNK MEG ÁRNYALATOKBAN IS ÉREZNI ÉS ÁRNYALATOKBAN IS GONDOLKODNI. 

Nem csak a szürkének van ötven árnyalata....:)

Hanem mindennek ezer és ezeregy.

Éppen azért, mert a valóság a rácsokon kívül kezdődik, ahol színek vannak, élet és varázslat.

Gyere ki a börtönből és tanulj meg ÉLNI.

( Eszter Vörösné Végh )