Játék és Valóság
Sakk és matt
Király és Királynő
Fekete vagy Fehér

Nő:
Sakktábla az élet,
Fekete vagy fehér,
Elindulok, hátralépek,
Minden nap kihívás.

Fehérben állok, várok rád,
Nézem fekete álarcodat,
Rejted, amit régen tudok,
Rejtem, amit régen tudsz.

Lépések és játék,
Mégis valóság,
A tét a szerelem,
vagy a halál.

Felvérteztem a szívem
Ellened és melletted,
Lépek, ahogy lépsz,
Hátrálok, ahogy indulsz.

Túl erős vagy, mondom nevetve,
Túl sok vagy, mondod halkan,
A fekete kockára lépek most,
Te jössz, vedd el a királynőt.

Őrültség amit csinálunk,
Újítás talán,
Soha a világ ilyet még nem látott,
Átírunk minden ősi szabályt.

Amikor sírok, mert a játék fáj,
Érzem, ahogy átölelsz,
Suttogsz nekem a csendben,
Minden nap feladlak,
Minden nap játszok,
Minden nap várlak,
Minden nap elengedlek.

Férfi:
Sakktábla a szerelem,
Játék és valóság igen,
Kihívás vagy nekem,
Nő, akiért meg kell küzdenem,
és élvezem.

Szeretem minden lépésedet,
Minél távolabb vagy,
Annál inkább kellesz,
Büntess meg, mondom nevetve,
Szeretlek, súgod halkan.

Megváltoztatjuk a világot,
Azzal, ahogyan egymással játszunk,
Kegyetlen a játék, dühös vagy,
De már tudom, nem rohansz el tőlem,
Nem öltesz többé fekete ruhát.

Amikor a játékból kisétáltál,
Tudtam, hogy mégis játszani akarsz,
Hiányzott ez az erő, ez a tűz,
Ahogy én csiholom fel benned a szenvedélyt,
Ahogy én adom vissza neked amit
oly régen elveszítettél.

Elveszem, igen,
de úgy, ahogy én akarom,
Azt akarom, hogy elfuss,
egészen a szakadék széléig,
Ezúttal mégse hagylak lezuhanni,
Visszahúzlak az utolsó percben.

Tudom, hogy tudod, játszunk,
De érzem, már feladnád,
Elengednél, ha hagynám,
Most jön az igazi kihívás nekem,
Megállítani téged, mielőtt elrohannál.

Mindig olyan gyors vagy,
De már nem ingasz meg bennem,
Ne zavarjon a túl sok bábu,
Ők mutatják meg, mennyit érsz nekem.

Lelépek majd a feketéről,
Leveszem majd az álruhát,
Elveszem majd a játék jutalmát,
Csak játssz velem, kérlek,
Még egy kicsit.

Eszter