A szeretet a híd, a megoldás, az ok, minden más csak okozat,
mert mindenki ezt keresi, erre vágyik, 
az egyetlen, amely átvezet mindenen,
nélküle nincs élet.
Aki azt mondja, nincs benne szeretet, az nem látja a maga belső fényét.
Mindenkiben van szeretet, mert a szeretet tartja össze az atomokat,
ez az energia, ez az erő alkotta az Univerzumot, a Földet és TÉGED IS.
A szeretet ezért BENNED VAN.
Ha a valóságodnak nem adsz szeretetet, olyan lesz, mint egy kietlen, hideg kősivatag, mely újra és újra és újra megsebez, ahogyan élni próbálsz benne.
Ha szeretetet adsz, az életed megtelik fénnyel, hálával és békével, olyan lesz, mint egy kert, ahol nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, és az ébredő hajnalból napfény és ragyogás lesz. A kertedet azonban gondoznod kell, és a virágaidat, a ragyogásodat másoknak is átadni, hogy ők is meglássák, rajtuk múlik, hogy kertjük lesz vagy kősivataguk.
Ahogy nő a szereteted és kiterjeszted másokra is, azt fogod látni, hogy egyre szebb és nagyobb kertet ápolnak, végül a sok kert egy nagy kerek egészként virágzó nemzetté, országgá válik. 
Taníts meg másokat is arra, hogy az ő kertjüket csak ők tudják ápolni, és azokra nem szabad haragudni, akiknek még kősivataguk van, hanem megmutatni kell nekik, hogyan változtassák az életüket télből tavasszá. 
Nemzeti Ünnep van. 
Ne a kormányfőt és a külvilágot vedd a fókuszba. 
Azon legyél inkább, hogy az ország a politikától, a társadalmi helyzettől és minden mástól függetlenül ébredjen rá: MÁR TAVASZ VAN ÉS NEM TÉL. 

Eszter 
2017. március 15.