2017. február 11., szombat

Benyák Attila cikkét olvashatjátok

Táltosság és inkvizíció Magyarországon
Az elveszett ősi hit   
A magyar köztudatból lassan kiveszett a régi hitvilág az egykori táltos ősvallás emléke. Törölték mindezt a múltból és az elménkből. Vajon milyen okai lehettek ennek? Hová lett az ősfilozófia, maga a kultusz, amelyet a nyugatrómai Júdeán kereszténység „cserélt le”?
A magyar kereszténység ugyanis csinálmány, nem más. Ezt megmondták irataikban az egykori táltosok is. A kereszténységnek a múltban meg kellett küzdenie keményen a mai elért magas pozíciójáért, és híveinek sok millió számáért. Nem riadt vissza azonban semmiféle kegyetlen és durva eszközöktől sem ennek elérése érdekében. S ebben benne szerepeltek mindazon földi bűnök is, amelyek a bibliában tiltásként vannak jelen: gyilkosság, ártatlanok kisemmizése, tolvajlás, korrupció, hamisítás hogy csak néhányról szóljunk. A kereszténység első évszázadai igencsak zajosak, voltak az úgynevezett „máguspöröktől”.  
Amiről mélyen hallgatnak
A magyar táltosokat már I. István, majd II. András és IV. Béla királyunk kezdte eltávolítani a nemzeti eszmékből. Erős német befolyásra történt mindez, ugyanis Európaizálni próbálták a magyar nemzetet, már akkor! A nem vagyonos nemesség, vagyis a köz-, és kisnemesek, ezért tartották feltétlenül szükségesnek, az Aranybulla kiadatását, - azért hogy jogaikat rendezhessék, megalapozhassák. Így az Andechs-Merániai házból való Gertrúddal nemcsak könnyelmű főurak jöttek Magyarországra, hanem szigorú tekintetű, kegyetlen inkvizítorpapok is. Az idejövő német főurak, és Inkvizítorpapok a Német császárság permanens feudális anarchiájának – szigorú és kemény - erkölcseivel érkeztek ide, vagyis nem ismertek el más törvényt, mint a magukét. Még a „ius asilii”- t sem tisztelték ezek az idegenek, vagyis a templomba bemenekült üldözött sérthetetlenségét. A korabeli táltos feljegyzések szerint, IV. Béla sem, ellentétben atyjával, II. Andrással. Azoknak a szerencsétleneknek nem volt „juss”, azonnal elfogták, és elítélték őket.
Lehetséges, hogy azoknak táltosoknak van igazuk, akik azt állították, - az ország azért sodródott bele a Tatárjárás tragédiájába? Érdekes párhuzam ez, hogy a mohácsi vész háttérjelensége, ugyanúgy egy német királyné, Habsburg Mária okán történt!
A rábaközi táltosok azt állítják, hogy Merániai Gertrúd és Habsburg Mária utódai Bajor Gizellának. A „romlás” tehát már vele I. István idején elkezdődött…
A Teuton lovagrend
A Tatárjárás után a magyarellenes és babonás IV. Ince pápa ügynöke, aki a dominikánus (vagyis Jezsuita) rend főnöke volt, Teuton János, akit a nép egyszerűen „a német” néven hívott maga között, szándékosan leváltatta a magyar főpapokat, vezető helyeikről, és posztjaikról.
Csak halkan jegyezzük meg, hogy talán ez lehetett a kiváltó ok arra, hogy Özséb (a későbbi Pálos-rend alapítója) lemondott esztergomi vagyonáról, - amit szétosztott – és papi hivatalát otthagyva remetének ment a Pilis erdeibe. Furcsa és érthetetlen volt eddig az, hogy Özséb cselekedetét semmivel nem magyarázták azok, akik megírták már részbeni élettörténetét. A Remete szerzetesrend, mely később a Pálos nevet használta, valójában sok eszmét, hitvallást átmentett az ősanyai hitből, és megteremtette a Babba Mária, vagyis a Fekete Madonna kultuszát. De ne vonjuk össze a mai Pálos-rendet a régivel, mert ez már erősen torzult-rend és idővel a többi rendhez idomult, és szemléletében mélyen kötődött azokhoz. Az ős Pálos-rend szellemisége és tudása örökre a múltba veszett, ez szomorú tény. S nem is véletlenül…
Teuton János az inkvizíció Magyarországi fejeként megszervezte a Militia Christi-t, (vagyis Krisztus seregét), az első olyan szervezetet, amelynek a feladata a besúgás és kémkedés volt. S mindez Esztergomban, - hol másutt? – vette kezdetét… (Ahol a „pogányság”, és az „eretnekség” vagyis magyarra fordítva az ősanya és ősatya hit, Istár és Baál kultusza a legerősebb volt akkoriban).
A jelek szerint, Magyarországon ezen a területen volt a legnagyobb az eretnekség, hiszen itt volt az Ősi főváros: Buda és Fehérvár is, vagyis a gócpont, mindennek a magja, Esztergomtól nem messze. Maga az Ister-gam elnevezés is, a sumer-babilóniai Istár istennőre, magára a Holdistennőre: Dianára utal. Anya-holdkultuszról, vagyis boszorkányságról és Atya-napkultuszról vagyis: táltos papságról van itt szó.   
De nem csak ennyit lehet ehhez még hozzátenni, hanem még azt is, hogy talán a boszorkányok üldözése, mely I. István korától megkezdődött Magyarországon, jó példaként szolgált a későbbi franciaországi, angliai és spanyol inkvizíciós perekben.  Vagyis akkor… Itt történtek először az első inkvizíciós bírósági tárgyalások és elítélések, az egész világon! Velünk, magyarokkal…
Mindaz a természetvallás, ami a kelta időktől fennmaradt, s amit még a rómaiak sem piszkáltak, sőt átvettek, ahogyan Atilla hunjai is, s amit a magyarok is megtűrtek, I. István idején, 1000 körül, viszont pusztulásra ítéltetett, s teljesen kiirtottá vált…
Aba az atya?
Írásos bizonyítékunk van arról is, hogy 1050 körül már zsinagóga állott Esztergomban, s Aba Sámuel fejezte be az építtetését. Ez feltehetően a mai Bazilika helyén állott, hiszen a jelenlegi építmény is inkább izraelita hatásokat mutat, mint Ókeresztényit, már ha egyáltalán volt ilyenünk.
Abának pedig a keresztneve a „garancia” minderre, maga a Sámuel, amely nem éppen egy tipikus ősi magyar név, de ha azt vesszük, hogy mellé még „mózsiás” is volt, akkor értjük csak meg igazán a lényeget.
Az „elemózsia” nyilván nem az ételt jelentette valamikor, hanem egy titkos rendet, amely isten nevéből Éli- és messiás-, vagyis a megváltó név keresztezéséből alakult. Hogy kik lehettek a mózsiások, arra bizonyíték Aba királyunk, és más rangos főúri tagok, akiket nem ismerünk, csak sejtéseink lehetnek felőlük. Van okunk feltételezni, hogy a középkori Magyarországon a király volt a leghatalmasabb személy, a legnagyobb úr akkor. Így hát nem véletlenül nevezték őt Abá-nak, vagyis Atya névvel illették. Lehetséges, hogy ő lehetett az itteni mózsiás szekta vezetője?    
A teljhatalmú Teuton
Hogy folytassuk, Teuton Jánossal ő korábban Palermo városában élt, II. Frigyes udvarában. (Külön érdekességként jegyezzük meg itt azt a tényt, hogy később ugyancsak Olaszországból érkezett Marchiai Jakab véres kezű inkvizítorpap Erdély területére, Luxemburgi Zsigmond idején… Úgy tűnik Itália csak úgy „termelte”az ilyesféle elvetemült egyházi embereket valamikor…)
Teuton János találta fel az új inkvizíciós eljárást, amely a kiszemelt egyént, „államellenes felforgatás, izgatás” koholt vádjával perbe fogták. Olyan, mintha ma leterroristáznánk valakit, aki valójában nem az. Ez egy gyűjtőnév, és állítólag a mai rosszfiúkra vonatkozik. Vannak persze valóban a világban terroristák, és terrorcselekmények ez igaz, de nem olyan nagy számban, mint azt hajlamosak hirdetni és felfújni.
Teuton úr tehát Lombardiában emberek ezreit égettette meg a máglyán ez a szadista gyilkos. Magyarországon pedig ugyanúgy bevezette ezt, - mert Könyves Kálmán intése szerint – „Ördögök és boszorkányok nincsenek” Így ekkoriban nem lehetett Magyarországon senkit sem perbe fogni ezek ürügyén. Márpedig boszorkányok és ördöngös emberek nagyon is voltak, Könyves Kálmán királyunk nem tévedett ebben, hiszen tudott róluk, és jól ismerte mindet, csak jól palástolta. Mondhatni azt is, hogy megvédte népe, az ősi hit igazi papjait, és papnőit…
Égő máglyára vetve
Teuton János a „pogányok” üldözését másodlagos céljául tűzte ki, az „eretnekek” elfogatása, megkínozatása jobban vonzották, főleg a boszniai Bogumilok. A pápák is ellenük szólították fel a magyar királyokat, hiszen akkoriban még Bosznia Magyarország része volt.
Minden, még a magyar nyelvű írások, tekercsek, pergamenek, könyvek is eretnekségnek számítottak! Ha egy könyvben leírtak éppen még megfeleltek az egyházi irányvonalnak, teljesen mindegy volt: az is eretnek dolognak számított. Magyar nyelvre lefordított vagy magyarul megírt evangéliumokat is elégettek! Üldözni kezdték szorgalmasan a magyar írásbeliséget, és az írástudókat is. Ezek szerint nehéz lehetett akkoriban a krónikások helyzete, hiszen mindent csak latinul volt szabad lejegyezniük, magyarul halálos veszélynek tették ki magukat.
Mi lett volna, ha…
Talán a mi nemzetünk legnagyobb baj vagy hibája, hogy nem kellett volna Nyugat felé nősülnie egyik királyunknak sem. Legkorábban talán Gézától mutatható ki mindez. Lehet, hogy ha magyar feleséget választottak volna királyaink a pórnép közül, - odavetve azt a fene nagy büszkeséget és felfogást – akkor lehet, hogy nem itt tartana a magyarság. Persze a „beférkőzők, beépülők” ellen akkor is mit sem tehettünk volna, - mint ahogyan ez megtörtént, s megtörténik szépen ma is…
A „mágus perekben” gyakori vádpontként szerepelt az, hogy a táltos, harsány, vagy igric (nem beszélve a boszorkány papnőkről) betűvetésre és régi mondákra oktatták a fiatalságot. Ha ez bűn – kérdem én – akkor maga az emberölés, a gyilkosság, amit az inkvizítorok műveltek, méghozzá isten nevében, nem annak számít?
A tatárjárás után pedig gyakori vádpontként szerepel a fellelhető periratokban: „összeesküvés a tatár hordákkal” is. Akkor mégis csak lehetett ennek valami alapja, ha egyszer mindezt leírták, megemlítették.
Jó kérdés lehet persze az is: miért a Tatárjárás után történt meg mindez? Miért csak az ellenség távozása után, amely legyalulta fél Európát, (nyilván nem véletlen történt ez sem, hanem „megrendelésre”), szabadult el az inkvizíció? Miért kellett a Magyarokat ellenőrzés alá vonni? Kinek, kiknek állhatott ez az érdekében? Esetleg bíztak a tatárok alapos tisztogatásában, és mivel nem végeztek alapos munkát, úgy döntöttek nyugaton, hogy akkor majd ők rémuralmat és terrort terjesztenek ki egyházi hatalommal az akkor élt emberek fölé…   
Így hát…
Az ellenséggel küzdő magyar országában az inkvizíció súlyosan lecsapott szinte korbácsként, vagy stílusosan fogalmazva: pörölyként újra és újra. Hiszen a középkori boszorkányüldözések afféle „nagykönyve”, vagy bibliája: a „Boszorkányok pörölye” ugyancsak válogatott kínzásokból álló, rendkívül aljas munka.
De nemcsak táltosokat vetettek máglyára, és olyan embereket, akiket „gyanúsnak” véltek, hanem Ízisz és Istár vagyis a Nagy Anya papnőit, más néven: boszorkányokat erőszakoltak meg, tartottak bebörtönözve vasláncokkal csuklóikon, lábaikon bezárva egy dunai szigeten…
Mennyire, sötét középkor?
Tudomásunk van egy kútról, - amelyről tudnak a régészek is – csak nem jó helyen keresik. Ők a Búbánat-völggyel szemben lévő Helemba-szigetre eveztettek át a kutat megkeresni, még néhány évvel ezelőtt. Terveik szerint ott ásattak volna, mert alapos bizonyítékaik voltak az ott rejlő csontokról.
A mi tudomásunk szerint azonban nem találtak ott semmit, mert a keresett hely, nem ott van, és az nem az a bizonyos sziget!
Amiről a régészek is tudnak, az többnyire valós, tehát igaz, mert a régész csak a való dolgokban hisz, afféle mendemondákat nem tartja hitelesnek. – (Ezt pontosan egy régésztől tudom.) Ez tehát, egy valamiféle csontkút, amelyről az a hír járja, hogy a középkorban Esztergom közelében egy szigeten nyílt, és számos emberi maradvány rejlik ma is a mélyén…
Ami azonban a történelemből kimaradt, az nem biztos, hogy nem igaz, csak azért, mert elhallgatták egyesek. Beszélik, hogy ezen a szigeten még egy kolostor is állt, és a papok itt közösültek erőszakkal, a mindenkori nővérekkel, akaratukra vagy legtöbb esetben akaratuk ellenére. Ennek eredménye pedig sok-sok megszületett gyermekfattyú lett, akiket nemcsak világra hozójuk végzett ki a tulajdon két kezével, de azok az inkvizítorpapok is akik „közreműködtek” a megfogantatásukban. A holttesteket sorra a klastrom kertjében áll mély kútba dobták…
Így rejt ma is csontokat, sok száz s talán ezernyi csontot is az a kút. Idővel persze ráfogták erre is, hogy amolyan dögkút csak a város határában, de azért egyesek sejtik az igazságot. Talán még az is lehet, hogy nem csak gyermek tetemek csontjai vannak a kút mélyén, hanem akár felnőtt nők, boszorkányok, papnők vagy azokból lett nővérek maradványai is, akiket megerőszakolásuk után öltek meg…
A térkép ma is megszólal
Ma is megvan, és létezik ez a hely, és tudunk róla, de senkit sem érdekel. Legalábbis a térképek szerint jól beazonosítható.
Esztergom határában, Dorog felé található a Csontkúti-földek, és a Csontkút nevű ma már homokos, sóderes árterület a Dunától nem olyan messze. Ez egykoron sziget lehetett, vagyis ez volt az a keresett sziget, ahol azok a szörnyűséges események megtörténtek. Véleményem szerint azon a szigeten nem csak apácák éltek fogolyként, hanem a régi anya holdistennő- hit boszorkányai is - hiszen a középkorban egy Duna-szigetet jól el lehetett a nagyvilág elől különíteni, - és onnan nem is tudott semmiféle nőszemély megszökni.
Ez a Duna-sziget ma már nem sziget, csak egy Duna parti lapályos sík. Több száz év rettentően sok idő, pláne ezer, a Duna akkoriban másfelé folyt, mint ma, teljesen másképp is nézett ki a táj arculata, mint most a kelta időkben, de még a középkorban is.
Kolozsvár, ami Kál
A térkép eme szakaszán találunk még egy érdekes helyet: „Kolozson túli dűlő”. Ezt olvasva viszont felmerül a kérdés: hol van Kolozs, és konkrétan mit takar ez az elnevezés? Erdélyben ismerünk egy bizonyos Kolozsvár nevű régi várost. Ezt románul Cluj Napoca néven írják de Kluzs Napoka-ként ejtik, innen következik tehát a dolog, hogy ez nem Román szó! Nem is volt az sosem. Az Erdélybe a román betelepülők nem is tudtak vele mit kezdeni, így átvették az amúgy is innen-onnan összelopott nyelvükbe.
Az írásában Cluj, és ejtésében Kluzs szavak, megegyeznek a mi mai Kolozs szavunkkal, és Kolos férfi keresztnevünkkel, ám a régi magyar értelmezésében Kálos vagy Kál ős volt ez a szó! A Kluzs Napoca név tehát annyit tesz: Kálos Napocska, Kál napatyáról, magáról Kál istenről van itt szó, akiből a jelenlegi indiai népek gonoszt kreáltak! Azaz a mi pogány vallásunk nem a jelenlegi Jahve istent imádta, hanem ellenfelét, Lucifert a Fényhozót, vagy ha úgy jobban tetszik Baált (másként: Bál, Bél,) a Hadak urát… További bizonyítékként oroszul a fehér szín jelentése: Belia, illetve a Belarus jelentése Fehérorosz. Vagyis a fény színe fehér, illetve a jóhoz hasonlatos. A fekete maga Árnyék, a fentiekben tárgyalt káosz isten Ármány, (Ahriman).   
Így, a fentiekhez hozzátéve: az erdélyi város, tehát nem Kolozsvár, mint ahogyan azt beállították eddig buzgón történészeink, ezzel hogy elfedjék a múlt igazságait.
A Nagy-szémon-hegye
A területen tehát a Kálok hegye, (később Kálmán, Kelen-hegy néven) emelkedett egykor, ez volt az a hegycsúcs is – nem pedig a mai Gellérthegy -, ahonnan Gellért püspököt (jól megérdemelten lehajították). Ettől odébb meg is találjuk a Vaskapu-hegy másik csúcsaként emelkedő Nagy-szémon-t. Ez nem véletlen viseli ma is nevében torzított formában a mi „Sámán” vagy Sze-mén szavunkat. Most már csak azon kellene elgondolkozni egy kicsit mélyebben, hogy mi köze a Pilisnek Felső-Egyiptomhoz, és azon belül Szemenhkaré fáraóhoz, aki nagy valószínűséggel Ehnaton öccse volt, – ezt még nem tudják a tudósok biztosan -, de egyes feltételezések szerint a fia.
Véleményem szerint Szemenhkaré egyiptomi máguspapi uralkodó volt, hatalmas tudással, így neve is erre utal: Fekete Sámán. Ha viszont a nevében lévő Szem- előtag magára a napistenre utal, akkor az enh szócska az én megfejtéssel bír, így a kara, karé= fekete, tehát: a Fekete szem- Fekete nap megfejtést kapjuk! A leghelytállóbb azonban a Szem-mén (vagyis magyarra fordítva: a Napisten ménje) vagyis maga a Sámán kifejezés, mely az ókori Egyiptomban is ismert volt, akárcsak nálunk Magyarországon a táltosok, boszorkányok, tudók között. Csak mi magyarok annyira nem használtuk ezt a sámán-t mint gyűjtőfogalmat, nálunk inkább táltosok, bűbájosok, igricek, vajákosok, és nem utolsó sorban boszorkányok voltak.    
Egyiptomban, a fényes napkoronggal jelzett egy istenített Aton kultusz terjedt el Ehnaton idején, akárcsak nálunk Magyarországon: mi nem voltunk „pogányok” hanem a Nap atyácskát, a fényes Bál istent imádtuk és „bálványoztuk”, mert ő volt az igazi isten, a jóságos teremtőnk, az oly sokat emlegetett: „magyarok Istene”.       
A Pilis erdeiben
A Kálok-hegye, ahol a gyülekező-, szertartáshely volt, sajnos nagyon szúrta az új vallás terjesztőinek szemét, így itt is, ugyanaz történt, mint más esetben: gyilkos gyűlölettel lerombolták az ősi szentélyeket, ledöntötték sorra a bálványszobrokat, felgyújtották őket, majd megölték a táltos-papokat. A boszorkányokat pedig sorra állat módjára megerőszakolták a nyugatról behívott bajor zsoldosok, majd alaposan befűtöttek alájuk a máglyákon…     
Így a túlélők ezt látva, sorra szétszaladtak… Szinte bizonyos az is, hogy ekkoriban határozták el magukat a még élő, megmaradt magyar táltosok, hogy visszavonultabban élnek majd, ráadásul ott ahol nem keresik őket. Ezért húzódtak be a Pilis mélyebb, rejtettebb zugaiba, erdeiben megbújó sötét barlangjaiba… Bízni kezdtek az idő múlásában, amely majd gyógyírként jön a nemzet megtépázott nagyon mély, szerzett sebeire.  
Idegen utak
Sokan fel is adták korábbi vallási közszereplésüket ekkor, - Özséb esztergomi kanonok is így tett – lemondtak a papi, főúri, katonai rangjaikról, vagyontárgyaikról, és addigi életüket teljesen felszámolták. Bujdosni kezdtek, félve a nyugati Egyházi hatalomtól, amely mindenkire lesújt az inkvizíció sötét árnyaként.
A boszorkányok is feladták korábbi tevékenységeiket, s nem táncoltak többé meztelenül, nem végeztek termékenységi rítusokat, s nem is imádkoztak csak nagy titokban a holdanya-istennőhöz, és hogy megélhessenek, kénytelenek voltak rabok, lenni, és áruba bocsátani csodás testüket, egy erősen pénz uralta eljövendő torz középkori világban erősen kéjvágyó idegen urak, kereskedők részére…
Az ősi bálvány papjai, pedig ezt követően, kopottas, szürke gúnyában remete életet kezdtek el élni a Pilisben, úttalan, idegen utakat jártak be, s visszatértek az öreg természetbe, oda ahol minden ered. Az erdőkbe. Ahol a tiszta vizű források fakadnak, s az első bűn is ered, vagy pedig maga a bűntelen teremtés. Így a hegyek között a régi szellemiség tanítása szerint éltek, s bíztak abban, hogy idővel a jóság fénye ismét felülkerekedik s legyőzi sötétséget, elűzi majd a rosszat. Tudták, csendben kell a régi hit szellemiségében várniuk, és az idő majd megszületik, a cselekvésre… Később belőlük alakult meg a Pálos rend, de az már egy másik történet…
BENYÁK ATILLA
Az ördöngösség
Őseink hitvilága, felfogásuk szerint az ördög jó is és rossz is lehet. A szó fedhette az angyal fogalmát. Angyal, aki magasra felemelkedett, s angyal, aki mélybe zuhanva elbukott. Őrszellem, az, aki segít, (engedelmeskedik), vagy épp neki engedelmeskednek. Egy olyan személy, akit éppen megszállt. Maga az ördöngös ember olyan, mint akinek valamilyen sugallója, vagy őre, vagyis: őr-döge (őt őriző döge van). Lehetséges, hogy talán ebből a felfogásból eredeztethető a ma már általánossá vált, maga az Őrangyal fogalma is?
Áldás vagy átok?
Az Áldás szó az ősmagyar vallás köszöntése volt. (Ezt az óta a reformátusok „csenték el” vagy örökítették át vallásukba, hiszen az „Áldás, békesség” vált mára köszöntésükké. ) Valamikor táltosaink is Áldtak, és persze tudásukkal, hatalmukkal Áld-koztak is, (vagyis átkoztak) arra az esetre, ha valaki esetleg esküjét mégsem tartaná be. Talán ez utóbbi történt Géza fejedelemmel is, aki felrúgta a vérszerződésben vállaltakat, s hatalmi terveinek nem bírt megálljt parancsolni. Nemcsak egy nép és a hozzá tartozó „kisország” fejedelme, de egy egész ország királya akart lenni, nyugati mintára, így már ő felvette a kereszténységet, nyugatról pedig térítő papokat látott vendégül… Fia, az államalapító István pedig – mint tudjuk – végül, utód nélkül halt meg, s keresztény országának trónját nem örökölhette. Vagyis, akkor az atyák bűne mégis a fiúra száll?...
Társuralkodás?
A tudósok máig is vitatják, hogy III. Amenhotep az öccsével társuralkodó lett volna, és ha így is volt, akkor vajon hány évig tartott ez a dolog? Egyes találgatások azt mondják, hogy Ehnaton 17 uralkodási évéből 12 évet atyjával töltött, ám mások szerint ez az uralkodási időszak nem haladja meg az 1-2 évet sem. Ezen kívül sokan viszont abszolút cáfolják még a társuralkodás tényét is. III. Amenhotep uralkodásának 38. évében halt meg, s őt követte Egyiptom trónján fia IV. Amenhotep, (másik nevén: Inhotep, vagy eredeti nevén: Rahmautep, aki később az Ehnaton nevet vette fel.
A társuralkodás kérdése, nem csak az ősi Egyiptomban volt lényegi meghatározó elem, hanem a magyarságnál is. Több ilyenről is tudunk: Atilla volt a hadvezér, míg Buda a táltos, de ugyanez a krónikák szerint Árpád vezérnél és Kurszánnál is jól kimutatható. Talán ez a kettősség fontos volt az ősi népek világában, mivel, csak két uralkodó, egy anyagi, és egy szellemi képes irányítani a népet…  


A FÖLD ÉS A SZÍRIUSZ ŐSI SZÖVETSÉGE A GLOBÁLIS EGYENSÚLYÉRT

A Föld és a Szíriusz ősi szövetsége a globális egyensúlyért Meg fog mutatkozni a kapcsolatodban és a kapcsolódásodban Mag Piramis terem...