Szer-elembe Hívás 

A facebook Szer-elem Mag utódja :)

Link:

https://plus.google.com/u/6/communities/116033653913007365641



Utolsó Felvonás

Felgördül a függöny, kigyúlnak a fények,
Elkezdődött, és már tudod, 
Bezárult egy ajtó, kinyílott egy másik,
Nincs visszaút többé.

Amit elkezdtél, vállalod, nem menekülsz többé,
Tenni, átélni akarod, amit eddig szilárdan hittél,
Megkapni a jutalmat a túl sok könnyért, 
Mert a Változás már elindult és végirohant Benned,
Az Örvény tartott fogva, de megfogták a kezedet.

Megtanultad, hogyan szeress, 
Hogyan élj, hogyan sírj,
Hogyan kérj, hogyan várj,
Hogyan engedd el, és rántsd vissza magadhoz,
Mert már látod a fényt, amiért eddig küzdöttél. 

Mégis van értelme, mondod mosolyogva, 
Nem hiába, ott a fény, amit annyira vágytál,
Az Örvény ölelt körbe, a fájdalom kínzott,
Gyenge voltál, mert féltél, nem érezted, hogy szeretnek.

Az utolsó pillanat is elszállt, feladtad a reményt,
Nem tettél semmit, vártad, majd elhozza a Kulcsot,
Akinek a kezébe beleillik, és kinyitja a börtönödet,
Pedig az ajtó végig nyitva volt, csak te nem láttad,
Ott a Szerelem, ahol eddig is remélted.

Majd felgördült a függöny, és megláttad amit hittél,
Az mind igaz volt, és mind ott van, csak neked,
Arra várva, hogy megérintsd, megragadd, 
Magadhoz öleld és ne engedd el, mert amire vágysz,
Az mindig is a tiéd volt és a tiéd lesz. 

Az Utolsó Felvonás éppen arról híres, 
hogy nem adja könnyen a végét jelző tapsot,
meg kell küzdened minden egyes szóért,
amikor átadod magad a színdarabnak,
amikor hagyod, hogy játszanak a színészek,
amikor engeded, hogy más is szerepet kapjon,
amikor nem akarod te megírni a végét előre,
akkor jön az utolsó jelenet. 

Ott és akkor már nem számít, 
mennyi könnyet ejtettél addig,
Ki játszott jól és ki rosszul,
átadod magad a rendezőnek, 
nem akarod átírni többé, amit ő már eltervezett.

Az Örvény már nem forog, a Vihar elcsendesedett,
A Nő és a Férfi lerakta az álarcokat, 
Együtt, összesimulva állnak a fényben,
Nem is hallják a tapsot, sem azt, hogy a feladat elvégeztetett,
Mert már csak ketten vannak, egymást emelték fel idáig,
Jön az ő Ünnepük, az ő Táncuk, 
Fogják egymás kezét, és jöhet újabb Vihar, Örvény,
Az Egységben már tudják, nem kell többé játszani. 


Eszter