Ne ítélj, hogy ne ítéltess

Hagyjuk abba az ítélkezést. Senkinek nincs joga a másikat megítélni. Sem igazságot szolgáltatni egy elgondolt elvárás, elvrendszer, hitrendszer alapján. Az  nem a mi dolgunk.

Az egész világ folyamatosan ítélkezik. Ez bomlasztja szét a világot. Elítélnek engem, téged, titeket, mindenkit. Azért, mert az X Y ezt és ezt mondta. Elítéljük egymást, ítélkezünk úgy, hogy nem vesszük észre.

A GLOBÁLIS VISSZAÁRAMLÁSI FOLYAMAT arról szól, hogy az elvett energia, mely minden síkon, fizikailag, és más síkokon is, illetve nyilván életesszenciákban - úgy  mint boldogság, szerelem, bőség, családi egység, társadalmi egység stb - valamikor a történelmi idők során ország és emberiség szinten, valamint a mi életünk során egyéni szinten eláramlott tőlünk, nyilván tanulási folyamatot generálva, az most visszaáramlik. Akik pedig esetleg szándékosan áramoltatták ezeket el, azoktól most ami visszaveszi, az nem más mint A GLOBÁLIS ENERGIAKIEGYENLÍTŐDÉS, EGGYENSÚLYBA KERÜLÉS.

A  Lucifer féle egységenergia beáramoltatása a globálisan kialakulóban lévő világegységbe, az Univerzális egységbe, valamint az egyéni lelkekben alakuló egységbe beindította ezt a kiegyenlítődési folyamatot.

Az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SENKINEK SEM JOGA EGYÉNI SZINTEN. Gondolom,  ismeritek a fogalmat: ÖNBÍRÁSKODÁS. Az önbíráskodás egy ítélkezés, mely arról szól, hogy az egyén ahelyett, hogy megnézné, NEKI MIBEN KELLENE VÁLTOZNIA, UJJAL MUTOGAT A MÁSIKRA, az irigység, a bosszú és a harag energiáit áramoltatva a másikra. Ezek a rendkívül pusztító energiák most már azonnal ahhoz áramolnak vissza, aki kibocsájtja őket.

Nem földi, hanem égi igazságszolgáltatás zajlik és ez Lucifer kezében van. “ Majd megtudod, mi a magyarok istene” - szól a mondás. Azt gondolom, ha visszanézünk ennek eredeti jelentésére, akkor annyit tesz: “Ősten nem ver bottal.”

Amikor én azt írom, Lucifer /Baál, Ré, Napisten/ szavait átadva nektek, hogy amit valakik jogtalanul elvettek másoktól, az tőlük visszavétetik, akkor nem nevezek meg senkit. Ehhez nekem nincs jogom, illetve én ezt nem is tudom MEGÍTÉLNI. UGYANIS NEM VAGYOK ANNAK AZ EMBERNEK A BŐRÉBEN, aki valamilyen oknál fogva akár egyéni akár magas politikai, média, pénzügyi szinteken elvett dolgokat másoktól, mert NEM TUDOM AZ EGYÉNI OKÁT. Azt nem mondom, hogy ennek van létjogosultsága, mert nincs. Ha valamiben hiányt szenved valaki, azt nem elvenni kel mástól, hanem megteremteni önnön erejéből.

Nincs jogunk ítélkezni senki felett!

Arra van jogunk, hogy magunk felett ítélkezzünk, elfogadva a tükröket, és kijavítva amit éppen ki tudunk javítani - folyamatos állandó javulás mentén, nem kell mindent egyszerre megcsinálni.

Az elveszítés - az elvétel tőlünk, azaz a fent jelzett visszaáramlási folyamat előzménye, az eláramlási folyamat azért volt, hogy tanuljunk. Fejlődjünk. Ha mindened megvan, nem fejlődsz. Akkor fejlődsz, ha kapsz az élettől pofonokat. Egy a fontos: tanulj meg letérdelni. Amikor az ember le tud térdelni, akkor gyakorolja az alázatot. Olyankor lép előre a legnagyobbat a lelke és a szelleme!

Nem akkor, amikor nem hajlandó letérdelni.

Amikor letérdelsz, akkor tudod, hogy közel van a talaj és látod, hogy innen úgy kell felállni, hogy önmagad tudj lenni. Ehhez az is kell, hogy tudj veszíteni. El-veszíteni, hagyni eláramolni azt, aminek nincs az életedben helye. Ha le tudsz térdelni, akkor nem azt fogod érezni, hogy valaki valamit elvett tőled, hanem azt, hogy elengedtette veled azt, amire nincs szükséged.

Hosszú folyamat ez, ahogy visszatekintve látod, az elmúlt éveink bizony erről szóltak.

A gond azzal van, aki nem térdel le, hanem folyamatosan a másikban keresi a hibát. Olyankor nem fejlődik, nem lép előre, és ugyan nem kötelező se fejlődni, se letérdelni, se alázatot gyakorolni, se a szeretet útjára lépni - azonban ha valaki mindezt nem teszi meg, annak az élete egy süllyedő hajó lesz a maga teremtette viharos tengeren.

Eszter